Meghoztam az új részt, kicsit késve ugyan, de ez most extra-hosszú lett, valamivel több, mint négy oldal. Lehet, hogy holnap is hozok egy újat, de
nem ígérem.
Remélem tetszeni fog, kellemes olvasást, ha van kedvetek komizzatok!!
Remélem tetszeni fog, kellemes olvasást, ha van kedvetek komizzatok!!
Puszi, Ariel
- Nyertem! - jelentette be, s nevetett fel kissé gonoszan.
- Neked is szia! - mondtam sértődöttséget színlelve, s nyitottam ki az ajtót, majd ahogy beléptem, gyorsan becsuktam magam mögött. Kinéztem a kukucskálón, s láttam rajta, hogy gondolkodik, hogy most mit tegyen. - Na, jó. Gyere be! - nyitottam végül ki, s mosolyodtam el.
- Komolyan azt hittem, hogy kizársz! - nevetett.
- Komolyan megfordult a fejemben. - indultam el a konyha felé.
- Itt nem sok minden változott. - állapította meg.
- Nem akartam nagy változást. - vontam vállat, miközben a hűtőből vettem ki a salátám, amit enni kívántam. - Éhes vagy? - kérdeztem meg őt is.
- Ennyi a kajád? - nézett rám mérgesen.
- Igen, ennyi. És nem akarom meghallgatni a “Már így is elég sovány vagy, nem ártana, ha normálisan ennél!” című mesét, mert unom már.
- Talán mert tényleg így van. De nem piszkállak, ha nem szeretnéd. - vont vállat.
- Köszönöm! Szóval, éhes vagy?
- Nem, most ettem. - felelte. Mielőtt leültem volna, még elővettem két poharat, s töltöttem neki vizet, illetve magamnak is. Annak ellenére, hogy nem voltunk már együtt, mindig volt itthon a kedvenc ízesített vizéből, mert néha megkívántam, talán azért, mert ő maga hiányzott, és így közelebb éreztem magamhoz. Letettem elé a poharat, s csak mikor leültem vettem észre, hogy bámul.
- Neked is szia! - mondtam sértődöttséget színlelve, s nyitottam ki az ajtót, majd ahogy beléptem, gyorsan becsuktam magam mögött. Kinéztem a kukucskálón, s láttam rajta, hogy gondolkodik, hogy most mit tegyen. - Na, jó. Gyere be! - nyitottam végül ki, s mosolyodtam el.
- Komolyan azt hittem, hogy kizársz! - nevetett.
- Komolyan megfordult a fejemben. - indultam el a konyha felé.
- Itt nem sok minden változott. - állapította meg.
- Nem akartam nagy változást. - vontam vállat, miközben a hűtőből vettem ki a salátám, amit enni kívántam. - Éhes vagy? - kérdeztem meg őt is.
- Ennyi a kajád? - nézett rám mérgesen.
- Igen, ennyi. És nem akarom meghallgatni a “Már így is elég sovány vagy, nem ártana, ha normálisan ennél!” című mesét, mert unom már.
- Talán mert tényleg így van. De nem piszkállak, ha nem szeretnéd. - vont vállat.
- Köszönöm! Szóval, éhes vagy?
- Nem, most ettem. - felelte. Mielőtt leültem volna, még elővettem két poharat, s töltöttem neki vizet, illetve magamnak is. Annak ellenére, hogy nem voltunk már együtt, mindig volt itthon a kedvenc ízesített vizéből, mert néha megkívántam, talán azért, mert ő maga hiányzott, és így közelebb éreztem magamhoz. Letettem elé a poharat, s csak mikor leültem vettem észre, hogy bámul.
- Mi az? - kérdeztem értetlenül, s néztem végig magamon.
- Semmi, csak... mindegy. - rázta meg a fejét, s szájához emelve a poharat, kortyolt belőle párat. - Jó étvágyat! - húzta el a száját.
- Hé! - rúgtam bokán, mire csak elnevette magát. - Amúgy köszi, van. - mosolyodtam el. - Mi jót csináltál ma? - kérdeztem, mikor lenyeltem egy falatot.
- Fotózáson voltam. Semmi különös.
- Milyen fotózáson?
- A GQ magazin csinált velem egy interjút, és ahhoz készítettünk egy sorozatot. Igazából elég jó volt, csak az egyik ruha, amit rám adtak... borzalmas volt! - forgatta látványosan a szemeit.
- Igen, ismerős a dolog. De ez van, ez előfordul.
- Persze, te bármiben jól nézel ki, neked könnyű.
- Aha, hát hogyne! Rám adtak egy rózsaszín ruhát, gyenge smink, és úgy néztem ki, mint egy tizenhárom éves! - háborodtam föl.
- Biztos még úgy is jól néztél ki. – somolygott.
- Inkább hagyjuk! - kuncogtam.
- Na és te, mi volt ma bent?
- Három dalt vettünk föl. Az elsővel volt egy kis gond, de semmi komoly.
- Milyen gond?
- Olvastam a szöveget, illetve hallgattam a demót, de a refrént utáltam. Te is tudod, hogy a refrén a dal lelke, így átírtam. A producereknek meg nem tetszett, hogy hozzányúltam a dalukhoz, nekem estek. Megmondtam nekik, hogyha nekik így nem felel meg, akkor nem éneklem fel a dalukat.
- És mi lett végül?
- Andrew, ő az egyik producer, felment Jesse-hez, aki szépen visszaküldte, hogy azért tudja már, hogy hány kiló. Nem vagyunk egy súlycsoport. A jogok különben is már a kiadóé, vagyis az enyém is. Felvettük a dalt, és a végen beismerték, hogy így tényleg jobban hangzik. - mosolyodtam el.
- Az jó. Már az új albumra készült?
- Nem tudom még, valószínűleg felkerül. Igazság szerint, még nem döntöttem el, hogy mely dalokat tetetem fel, a helyzet az, hogy csak egy dal biztos.
- Aminek most forgattad le a klipjét, ugye?
- Ühüm.
- Mi is a címe?
- Only Girl. Imádom a számot, bár a klippel volt egy-két gondom, de remélem, hogy jó lesz.
- Te írtad?
- Nem. Mostanság elég silányok a dalaim, ugyan felvettünk belőlük párat, de azt hiszem erre az albumra egyet sem teszünk fel.
- Pedig, az eddigiek mindig nagyon jók voltak.
- Köszi. - mosolyodtam el, s dobtam ki a tányért.
- Mindig ezt eszed?
- Ezen a héten ez a vacsim. Külön megcsinálják, és minden nap Kim idehozza.
- Kim?
- Az asszisztensem.
- Értem.
- Neked is van, ha jól hallottam.
- Igen, három éve muszáj voltam alkalmazni Tom-ot.
- Neked is nehéz volt megszoknod? Mármint először egy vadidegen, később oké, hogy megismered, de én nagyon nehezen bíztam meg benne. Talán egy fél évnek el kellett telnie, mire sikerült igazán összeszoknunk.
- Velem is így volt, annyi különbséggel, hogy először egy Martha nevű nőt küldtek ki nekem, de az idegeimre ment, így három hónapig húzta nálam. Utána jött Tom, vele könnyen megtaláltam a közös hangot, de időbe tellett, mire meg tudtam benne bízni. Most viszont, nem adnám oda senkinek, még egy napra sem. Amikor szabadságon van, majd megőrülök.
- Ismerős. - mosolyogtam, s elgondolkoztam azon, hogy mennyivel könnyebb, hogy ott van nekem Kim. Már lehetetlen lenne nélküle az életem, ebben biztos vagyok.
- Ühüm.
- Mi is a címe?
- Only Girl. Imádom a számot, bár a klippel volt egy-két gondom, de remélem, hogy jó lesz.
- Te írtad?
- Nem. Mostanság elég silányok a dalaim, ugyan felvettünk belőlük párat, de azt hiszem erre az albumra egyet sem teszünk fel.
- Pedig, az eddigiek mindig nagyon jók voltak.
- Köszi. - mosolyodtam el, s dobtam ki a tányért.
- Mindig ezt eszed?
- Ezen a héten ez a vacsim. Külön megcsinálják, és minden nap Kim idehozza.
- Kim?
- Az asszisztensem.
- Értem.
- Neked is van, ha jól hallottam.
- Igen, három éve muszáj voltam alkalmazni Tom-ot.
- Neked is nehéz volt megszoknod? Mármint először egy vadidegen, később oké, hogy megismered, de én nagyon nehezen bíztam meg benne. Talán egy fél évnek el kellett telnie, mire sikerült igazán összeszoknunk.
- Velem is így volt, annyi különbséggel, hogy először egy Martha nevű nőt küldtek ki nekem, de az idegeimre ment, így három hónapig húzta nálam. Utána jött Tom, vele könnyen megtaláltam a közös hangot, de időbe tellett, mire meg tudtam benne bízni. Most viszont, nem adnám oda senkinek, még egy napra sem. Amikor szabadságon van, majd megőrülök.
- Ismerős. - mosolyogtam, s elgondolkoztam azon, hogy mennyivel könnyebb, hogy ott van nekem Kim. Már lehetetlen lenne nélküle az életem, ebben biztos vagyok.
- Körülnézhetek?
- Persze. - vontam vállat.
- Jössz?
- Ha szeretnéd. - indultam el vele együtt. - A nappaliban, mint látod, csak a kanapé változott, mert a régi már elkopott.
- A szőnyeget is kicserélted. - nézett rám.
- Tényleg! Ráborítottam egy kis vörösbort, és nem jött ki. - kuncogtam, ahogy ismét eszembe jutott a bénázásom.
- Már te is iszogatsz? - nézett ram kérdőn.
- Nagyon ritkán. Liam-mel néha este megittunk egy pohár bort, illetve a bulik alkalmával. Azt sosem várom meg, hogy részeg legyek, de néha becsípek.
- Mostanra én is így vagyok vele, bár bort nagyon ritkán iszom.
- Én is csak este iszom, mert amúgy nem igazán szeretem. Mondjuk az elmúlt fel évben abszolút nem ittam alkoholt, és nem is hiányzik. Ha véletlenül el tudtam menni bulizni, akkor sem ittam, mert másnap meló volt, illetve nem is kívántam.
- Emlékszel, amikor Rob-ékkal játszottunk New York-ban?
- Felejthetetlen. - mosolyogtam.
- Vagy amikor a forgatás után lazultunk egy kicsit, és Luke rávett minket, hogy egy kicsit igyunk... másnap kicsit nehézkes volt a munka. - kuncogott.
- Hát igen. Arról nem is beszélve, hogy a gyógyszer ellenére is fájt a fejem. Borzalmas volt, de így utólag már nem bánom, vicces, hogy mi mindent műveltünk.
- Sok ökörséget, az biztos.
- Azóta teljesen másként gondolkodom. Mármint... még most is vevő vagyok a hülyeségre, és sokszor fel is fújják az ilyeneket, de már kétszer is meggondolom, hogy mit szabad, és mit nem.
- Sosem voltál felelőtlen.
- Dehogynem! Felelőtlenül kijelentettem dolgokat.
- Mint például?
- Hogy nem akarok gyereket.
- Ez is megváltozott?
- Nem zárom ki, ha arra kerül a sor, de egyenlőre szóba sem jöhet. Nincs időm rá, augusztus kilencedikén startol az új album, utána is bőven lesz dolgom, kicsit nyugisabb lesz, de a turné kezdetével már semmi időm sem lesz.
- Jogos. - helyeselt, s indult el a szobám felé.
- Itt viszont minden megváltozott.
- Folyamatában, vagy egy hirtelen ötlet miatt?
- Az után, hogy szakítottunk... körülbelül két hónappal mindent kicseréltem. Nem bírtam a szobában lenni, minden egyes tárgy idegesített.
- Miért?
- Nem tudom, valahogy... idegennek éreztem. - vontam vállat, s szerencsére ennyiben hagyta, nem tudtam volna tovább magyarázni. Az igazságot, hogy minden rá emlékeztetett, nem mondhattam, hiszen attól csak rosszabb lett volna.
- A fürdőben úgy látom nagyjából minden a régi, mármint új a zuhanykabin, meg a többi, de minden a helyén van.
- Igen, ott nem nagyon tudtam változtatni. Minden olyan kötött. Amikor el akartam költözni, akkor szinte mindig a fürdőszoba volt az, ami miatt az egész fuccsba ment.
- Miért, nem tetszett?
- Borzalmasak voltak! Egy házat nem akartam venni még, mert felesleges volna, csak egy kicsit nagyobb lakást akartam, hogy elférjenek a cuccaim, mert mint láthatod, még a díjaim sincsenek itt, pedig fontosak számomra. De végül nem mentem sehová, mint láthatod, pedig kezd elegem lenni ebből a helyből.
- Persze. - vontam vállat.
- Jössz?
- Ha szeretnéd. - indultam el vele együtt. - A nappaliban, mint látod, csak a kanapé változott, mert a régi már elkopott.
- A szőnyeget is kicserélted. - nézett rám.
- Tényleg! Ráborítottam egy kis vörösbort, és nem jött ki. - kuncogtam, ahogy ismét eszembe jutott a bénázásom.
- Már te is iszogatsz? - nézett ram kérdőn.
- Nagyon ritkán. Liam-mel néha este megittunk egy pohár bort, illetve a bulik alkalmával. Azt sosem várom meg, hogy részeg legyek, de néha becsípek.
- Mostanra én is így vagyok vele, bár bort nagyon ritkán iszom.
- Én is csak este iszom, mert amúgy nem igazán szeretem. Mondjuk az elmúlt fel évben abszolút nem ittam alkoholt, és nem is hiányzik. Ha véletlenül el tudtam menni bulizni, akkor sem ittam, mert másnap meló volt, illetve nem is kívántam.
- Emlékszel, amikor Rob-ékkal játszottunk New York-ban?
- Felejthetetlen. - mosolyogtam.
- Vagy amikor a forgatás után lazultunk egy kicsit, és Luke rávett minket, hogy egy kicsit igyunk... másnap kicsit nehézkes volt a munka. - kuncogott.
- Hát igen. Arról nem is beszélve, hogy a gyógyszer ellenére is fájt a fejem. Borzalmas volt, de így utólag már nem bánom, vicces, hogy mi mindent műveltünk.
- Sok ökörséget, az biztos.
- Azóta teljesen másként gondolkodom. Mármint... még most is vevő vagyok a hülyeségre, és sokszor fel is fújják az ilyeneket, de már kétszer is meggondolom, hogy mit szabad, és mit nem.
- Sosem voltál felelőtlen.
- Dehogynem! Felelőtlenül kijelentettem dolgokat.
- Mint például?
- Hogy nem akarok gyereket.
- Ez is megváltozott?
- Nem zárom ki, ha arra kerül a sor, de egyenlőre szóba sem jöhet. Nincs időm rá, augusztus kilencedikén startol az új album, utána is bőven lesz dolgom, kicsit nyugisabb lesz, de a turné kezdetével már semmi időm sem lesz.
- Jogos. - helyeselt, s indult el a szobám felé.
- Itt viszont minden megváltozott.
- Folyamatában, vagy egy hirtelen ötlet miatt?
- Az után, hogy szakítottunk... körülbelül két hónappal mindent kicseréltem. Nem bírtam a szobában lenni, minden egyes tárgy idegesített.
- Miért?
- Nem tudom, valahogy... idegennek éreztem. - vontam vállat, s szerencsére ennyiben hagyta, nem tudtam volna tovább magyarázni. Az igazságot, hogy minden rá emlékeztetett, nem mondhattam, hiszen attól csak rosszabb lett volna.
- A fürdőben úgy látom nagyjából minden a régi, mármint új a zuhanykabin, meg a többi, de minden a helyén van.
- Igen, ott nem nagyon tudtam változtatni. Minden olyan kötött. Amikor el akartam költözni, akkor szinte mindig a fürdőszoba volt az, ami miatt az egész fuccsba ment.
- Miért, nem tetszett?
- Borzalmasak voltak! Egy házat nem akartam venni még, mert felesleges volna, csak egy kicsit nagyobb lakást akartam, hogy elférjenek a cuccaim, mert mint láthatod, még a díjaim sincsenek itt, pedig fontosak számomra. De végül nem mentem sehová, mint láthatod, pedig kezd elegem lenni ebből a helyből.
- Még mindig a szomszédok?
- Persze. - mentünk ki közben a nappaliba, s letelepedtünk a kanapéra. - Sokat ordítoznak, meg a kölykök szórakoznak a csengőmmel. De itt legálabb már ismernek, nem vagyok szenzáció.
- Hát ez is egy szempont.
- És te? Nem akartál soha elköltözni?
- Nem, jó nekem ott. Szeretem, ráadásul a környék is jó, nem beszélve arról, hogy a parkoló miatt nem kell a paparazziktól tartanom. Azért neked ez kicsit nehezebb, mert csak a parkolóházban tudsz megállni, és onnan még sétálni kell.
- Nem vészes, és amúgy is már megszoktam.
- Nem mindig viselted ilyen jól. - kuncogott.
- Ez igaz, de mindenhez hozzá lehet szokni. - vagyis majdnem mindenhez, de ezt inkább megtartottam magamnak.
- Fogjuk rá. Mindenesetre szeretek ott lakni és... - kezdett bele, de megszólalt a mobilom, így elhallgatott, s várt.
- Szavad ne feledd, de Kellan az. - mondtam, mire egy hatalmas vigyor terült szét az arcán.
- Tuti odalesz, ha megtudja, hogy… öhm… kibékültünk?
- Valami olyasmi. De az biztos, hogy lehidal. - mondtam még, s felvettem a telefont.
- Szia Kel, mi újság?
- Szia Ronnie, én is pont ezt akartam kérdezni.
- Hát... sosem találod ki, hogy ki ül itt mellettem.
- Kris?
- Nem.
- Gabriel.
- Nem.
- Adj valami támpontot!
- Olyan személy, akivel régen beszeltem.
- Csak nem anyukád?
- Még a közelében sem jársz! - nevettem, s Tay is pukkadozott már a visszafojtott röhögéstől.
- Szabad a gazda!
- Ilyen könnyen feladod?
- Kivételesen igen, mert már nagyon kíváncsi vagyok. Na, csajszi, mondd, ki van melletted! - mondta izgatottan, mire kihangosítottam és odatoltam a mobilom Taylor-nak.
- Szia. - köszönt bele.
- Ne szivass Ron, YouTube-ról megy, vagy mi?
- Nem szívatlak, komolyan Taylor van mellettem.
- Na persze!
- Még most sem hiszed el? - kérdezte Tay.
- Miről maradtam le?
- Pár napja találkoztunk, és kibékültünk. - mosolyogtam.
- Össze sem vesztetek, csak…
- Nem ez a lényeg.
- Jól van, de komolyan nem tudom elhinni!
- Pedig hallhatod, hogy itt vagyok. - kuncogott Tay.
- De várjunk! Ti most akkor újra... együtt vagytok? - kérdezte, s a szívem kissé összeszorult, de összeszedtem magam, és válaszoltam.
- Nem, mindössze barátokként. Mint te és én.
- Oké, ti tudjátok. - mondta sejtelmesen. - Akkor... mi lenne, ha holnap este átjönnétek vacsorára. Van valami, amit el kell mondanom, és meg kell ünnepelnünk.
- Nekem megfelel. - vontam vállat, s néztem kérdőn Taylor-ra.
- Nekem is. - egyezett bele ő is.
- Akkor holnap találkozunk, mondjuk hétkor. Aztán jók legyetek!
- Oké, mint mindig, jók leszünk! Jó éjt Kel! - mondtuk az utolsó mondatot egyszerre.
- Nektek is! - felelte, s letette.
- Nekem is ideje lenne mennem. - állt fel, s indult el
az ajtó felé, így követtem.
- Akkor holnap találkozunk. - mondtam, amikor a cipőjét húzta fel.
- Átjöjjek érted? - ajánlotta.
- Nem kell, mert valószínűleg a stúdióból megyek majd, de azért köszi. - mosolyogtam.
- Jó éjt!
- Jó éjt! - kívántuk, s öleltük meg egymást.
- Akkor holnap találkozunk. - mondtam, amikor a cipőjét húzta fel.
- Átjöjjek érted? - ajánlotta.
- Nem kell, mert valószínűleg a stúdióból megyek majd, de azért köszi. - mosolyogtam.
- Jó éjt!
- Jó éjt! - kívántuk, s öleltük meg egymást.
Miután elment, gyorsan lezuhanyoztam, majd az ágyba
vetettem magam, s az álom hamar megtalált...
Szia!
VálaszTörlésKíváncsi vagyok, mia az a fontos bejelenteni való! Ajj, de jöjjenek már össze - nyafogós pofi:))
Kellan vicces volt:)
Jó lett, nagyon!
Puszi! Fruzsi:))