18. As two friends

Miután Taylor elment még elintéztem pár dolgot, s ahogy ígértem neki, felhívtam Karent is, és beszéltem vele. Nem sok kedvem volt hozzá, de tudtam, hogy Taylor így vagy úgy megtudná, hogy nem beszéltem vele, és emellett hazudni sem akartam neki. Ha ez megnyugtatta, akkor ennyit megtehettem. Nem tetszett, hogy Karen is azonnal átkapcsolt készenléti üzemmódba, de hosszas rábeszélés után sikerült elérnem, hogy ne küldje nulla-huszonnégybe rám a testőröket. Akkor végképp nem lenne semmi magánéletem.

Szép lassan elkezdtem készülődni, lezuhanyoztam, a hajamat pedig kiengedve hagytam. Nem akartam nagyon kiöltözni, de végül egy ezüst, öves ruha mellettdöntöttem, amihez egy platform cipőt választottam. Nem szerettem Taylor mellett ilyenekben mászkálni, de mivel nem együtt megyünk, és azt sem akartam, hogy valaki kiszúrja, hogy egy laposabb darabot választottam, inkább az ilyen alkalmakkor megszokott formámat hoztam. Miután felöltöztem, feldobtam egy kis sminket is. Nem vacakoltam vele sokat, a szememet cicásra festettem, a számra pedig egy leheletnyi szájfényt tettem, amivel el is készültem. Az órára nézve azonban meglepődtem, hiszen nagyon elszaladt az idő, s már csak pár percem volt, hogy bekapjak néhány falatot. Ezután kocsiba ültem, s Sofia házához hajtottam, hogy felvegyem.
- Szia! – ült be a kocsimba.
- Szia! – öleltem magamhoz, majd ismét elindultam.
- Jól nézel ki!
- Ó, kössz. Remélem nem túl sok.
- Egyáltalán nem. De nagyon szexi vagy. – öltötte magára azt a vagány mosolyt, amiben verhetetlen volt.
- Ne kezdd megint!
- Mit?
- A „szerezned kéne magadnak egy pasit, legalább a szex kedvéért” dumát.
- Én csak azt mondtam, hogy irtó szexi vagy ebben a cuccban. De… hé! Te szexeltél! Részleteket akarok!
- Nem szexeltem.
- Akkor nem tudom, miért ragyogsz ennyire, de le mertem volna fogadni, hogy volt egy izgalmas éjszakád. Vagy kettő. – nevetett, mire belőlem is kitört a nevetés annak ellenére, hogy szinte pontosan beletrafált.
- Téged meg sem merlek kérdezni. – kuncogtam, mikor kiszálltam a kocsimból és kivettem az ajándékot. Rákapcsoltam a riasztót, majd a megadott lakás felé indultam. Szerettem Alyson visszafogott bulijait, nagyjából hetven-száz ember volt jelen, nem több. Általában egy szálloda lakosztályában rendezte, egyszer viszont a Hard Rock Café-t bérelte ki, ami nekem különösen tetszett. 

Miután bediktáltam az őrnek a nevem, felmentünk a hatalmas lakosztályba, amiben most kellemes félhomály uralkodott. Azonnal ott termett egy pincér és pezsgővel kínált minket, amit én visszautasítottam, viszont Sofia  egy csábos mosoly kíséretében megköszönte az italt. Elindultunk beljebb, hogy legalább az ajándékot oda tudjam adni Alyson-nak.
- Boldog szülinapot! – öleltem magamhoz, mikor megtaláltam. Gyönyörűen festett a sötétkék ruhájában, s az arcán elterülő vigyor jelezte, hogy nagyon boldog.
- Köszönöm! Örülök, hogy eljöttél! – vette át az ajándékdobozt. A karjára nézve felfedeztem egy karkötőt, amin kis kövekkel kirakott békamedálok fityegtek, vagyis Taylor már megérkezett. Amikor kinyitotta a dobozt, figyeltem a reakcióját, s örültem, amiért örömet okozhattam neki. A boldog sikolyra többen odafordultak, s egy perccel később megjelent valaki mögötte, s megnézte, mit is kapott Aly.
- Szia Ronnie! – köszönt rám Beth.
- Szia Beth! – köszöntem én is, s a szememmel körbepillantottam, hátha találok egy régi ismerőst, akivel kimenthetem magam.
- Milyen kedves ajándék.
- Reméltem, hogy örülni fog neki.
- De még mennyire, hogy örülök! De ki mondta el? – nézett rám értetlenül, s a Beth arcán elterülő kárörvendő mosoly láttán kissé dühös lettem, de nyugodt hangon feleltem.
- Taylor említette, én meg gondoltam, mikor máskor lephetnélek meg valami klassz dologgal.
- Nem tudom, hogy sikerült megszerezned, de nagyon köszönöm! – ölelt magához még egyszer. Egy újonnan érkezett kisebb csoport lépett oda hozzánk, így félreálltunk Sofiával az útból, s egy kicsit szabadabb rész felé vonultunk. Még oda sem értünk, amikor Kellan és Taylor odajöttek hozzánk.
- Sziasztok! – mosolyodtam el. Előbb Kel-t, majd Taylor-t is megöleltem, próbáltam laza maradni közben. Amikor Sofia is köszönt nekik, négyesben kezdtünk beszélgetni, próbáltam megosztani a figyelmem, de lopva Taylor-ra pillantottam néha, s nem tudtam nem mosolyogni, amikor találkozott a tekintetünk. Szerencsére sem Kellan-nak, sem Sofiának nem tűnt fel a dolog.
- Merre jártál? – kérdezte Kellan, Sofiától hirtelen.
- New York-ban. Csak tegnap jöttem haza.
- Nem is említetted. – vetettem közbe.
- Mert még nem volt alkalmam mesélni. David-del is találkoztam. – mondta, s közben félrenézett, amiből azonnal leszűrtem több dolgot is.
- Aha, gondolom, hogy mit értesz találkozás alatt. És előre szólok, nem vagyok kíváncsi a bátyám szexuális életére. – rázkódtam össze színpadiasan, mire mindhárman nevetésben törtek ki.
- Pedig tudnék mesélni. – kuncogott. – Ha családi vonás nálatok a szex ilyen fokú művelése, biszexuális leszek! – magyarázta. Nem rökönyödtem meg rajta, ugyanis ez volt Sofi egyik legjobb és legrosszabb tulajdonsága is. Kegyetlenül őszinte volt, de emiatt csak még jobban szerettem, noha nem mindig jött jól... Mikor Taylor-ral találkozott a tekintetünk, egy pillanatra elmosolyodott, amit persze mindkét kívülálló fél észrevett, és nem is hagyott szó nélkül.
- Tudtam! – vágta rá Sofia.
- Igen, azt hiszem, erről Taylor mesélhetne a legtöbbet.
- Álmodozz csak! – mondta az említett.
- Le lehet szállni a szexuális életemről! Inkább mondd el, hogy van David! – forgattam a szemem.
- Nehéz nem arról beszélni, amikor köztetek úgy szikrázik még mindig a levegő, hogy meg tudnék gyulladni! – bökött a fejével előbb felém, majd Taylor felé. Ezek szerint mégis feltűntek nekik a lopott pillantások.
- Akkor is ejthetnéd a témát! Szóval?
- Jól van. Dolgozik. Dolgozik. Amikor pedig nem, akkor próbál kikapcsolódni… - mondta sejtelmesen. –Ó, és üzeni, hogy nagyon tetszik neki az új albumod. Bár Willy fiú kicsit kibukott, hogy pont az ő szülinapján adattad ki… Biztosra vette, hogy őt akartad vele idegesíteni.
- Legalább célt ért az üzenetem. – mosolyodtam el gunyorosan. Arra pedig már nem is reagáltam, hogy így szólította az apámat…
- A legjobb az egészben, hogy David direkt otthon hallgatta meg az egész albumot, és nem a lakásán.
- Csak nem elköltözött?
- De igen, úgy egy hónapja.
- Épp itt volt az ideje. – jegyezte meg Kel.
- Na ja. Valamikor fel kéne hívnom.
- Te is hiányzol már neki.
- Bármikor meglátogathatna.
- Ez nem teljesen igaz, de amúgy meg fordítva teljesen az.
- Te is tudod, hogy nem szívesen megyek haza. Az, hogy nem utálom a szüleim, nem jelenti azt, hogy megbocsájtok nekik mindent, főleg azok után, ahogy Taylor-ral beszéltek. – füstölögtem. A többiek másról kezdek el beszélgetni, de nem tudtam rájuk odafigyelni, bár próbáltam felvenni a fonalat. 

Vettem pár mély levegőt, de mivel csak nem akartam lenyugodni, egy fél órával később kimentem az erkélyre, hogy szívjak egy kis friss levegőt. A karomat a korlátnak támasztottam. Igazából azért voltam dühös, mert újra leperegtek a képek a szemem előtt, ahogy Taylor-ral viselkedtek, a hangjukat pedig szinte a fejemben hallottam.
- A szüleid miatt húztad fel magad? – kérdezte Taylor, miközben pár perccel később csatlakozott hozzám, s ő is a korlátnak dőlt, tartva a baráti távolságot.
- Nem. Nem egészen.
- Ha az miatt, amit nekem mondtak, akkor ne aggódj, engem nem érdekel. – noha nem teljesen, de egy kicsit megnyugodtam ettől.
- Örülök neki. Egyébként nagyon szép Alyson karkötője. – váltottam témát. – Biztos nagyon örült neki.
- Igen. Nem gondoltam volna, hogy még sírni is fog. – mosolygott.
- Lehet, hogy apróság, de nagy jelentése van, és ez a fontos. – kacsintottam rá.
- Egyébként nagyon… csinos vagy ma. – mondta, miközben a szemét végigfutatta rajtam.
- Köszönöm. – somolyogtam.
- Igazából nem ezt akartam mondani.
- Hát mit?
- Sem az idő, sem a hely nem alkalmas arra, hogy kimondjam. – felelte sejtelmesen.
- Akkor azt hiszem, jobb lenne, ha bemennénk. – fordultam meg, s indultam vissza.

Miután visszamentünk, még megvártam a köszöntőt, s még egy órát maradtam, hogy ne tűnjön úgy, hogy azonnal lelépek, mihelyst alkalmam nyílik rá. Meglepetésemre Kellan és Beth is távozni készültek, így Taylor is elköszönt Alyson-tól, illetve még pár ismerősétől. Együtt indultunk le a parkolóba, majd amikor leértünk szépen elköszöntem Kellan-tól és Beth-től, majd immáron tőlük szétválva tovább mentünk a saját kocsink felé, mert mint kiderült, Taylor abban az irányban parkolt le, mint én. Épphogy Sofia elköszönt tőle, a lány kapott egy SMS-t, így a telefonját kezdte babrálni.
- Hát akkor, szia. – köszöntem el.
- Szia! – ölelt meg.
- Átjössz? – kérdeztem halkan.
- Át. Csak összeszedek pár dolgot.
- Oké. Akkor nálam. – mosolyodtam el, s beültem Sofia mellé. Miután őt kitettem, én is hazafelé vettem az irányt…