22. The calm before the storm

Tay közben elindult, hogy szemrevételezze a lakást, de a szobám ajtajában megállt, hogy hallja, amit Karen mond.
- Ami pedig a lakásod illeti... vagy ami maradt belőle... Kim éppen átjött, hogy felhozza a kajád, amikor is látta, hogy résnyire nyitva van az ajtód. Tudta, hogy nem vagy itthon, és gyorsan benézett. A betörő a szobádban volt, de látta az árnyékát, így leszaladt az őrhöz, közben pedig hívta a rendőrséget. Még itt volt az a félőrült, éppen a szobádat mázolta, amikor a zsaruk megérkeztek. Annál az idiótánál még fegyver is volt! De elkapták, és most a börtönben csücsül, nem kell aggódnod. Bevallott mindent, ő írta a leveleket is. Komolyan mondom, azaz ürge nem százas! – mereven hallgattam végig amit mondott, és bár egy részem fellélegzett, mégis feszült maradtam. Valaki betört hozzám, és a személyes dolgaim között kutatott, felforgatta a lakásom, és... a szobám felé indultam, de Taylor megállított.
- Nem hiszem, hogy be kéne oda menned.
- Miért?
- Mert nem akarod látni, hogy mi van bent – nézett komolyan a szemembe, és bár az első reakcióm az lett volna, hogy berohanok, bíztam benne, így tudtam, hogy az igazat mondja, és valószínűleg tényleg nem akarom látni azt, ami bent van. Lassan bólintottam egyet, mire a mellkasához húzott, nyomott a homlokomra egy puszit, ezzel megadva a tökéletes biztonságérzetet.
- Hétfőn be kell menned a rendőrségre, felveszik a vallomásod a levelekkel kapcsolatban, de azt mondták, hogy a tárgyaláson nem kell megjelenned. A bizonyítékok egyértelműek.
- Ez jó hír – mondtam vontatottan.
- Megpróbálok összepakolni, mert gondolom, nem szeretnéd, hogy idegenek turkáljanak a dolgaid között. – Erre bólintottam, s hálásan pillantottam rá. Imádtam Karent, és nem csak az efféle dolgai miatt. – Ma nála alszol?
- Nemcsak ma. Nem jön ide többet, ebben biztos lehetsz! – mondta Tay kissé ingerülten. Nem ellenkeztem vele, csak szabadulni akartam innen.
- Megtennéd, hogy rendbe hozod nekem a szobám? A többit megcsinálom. De oda nem akarok bemenni, amíg úgy néz ki, ahogy.
- Persze. Összeszedjek neked valamit ma estére, meg holnapra?
- Az jó lenne, köszi – bólintottam, mire Karen eltűnt a szobámban. Továbbra is Taylor karjai között álltam, s elhatároztam, hogy ez nem fogja beárnyékolni a közös otthonunk miatt érzett örömöm.

Amikor Karen visszatért, az egyik nagyobb táskám nyújtotta felém.

- Köszönöm.
- Szívesen. Menjetek haza, reggel indulnotok kell!
- Oké – bólintottunk mindketten, majd elindultunk az ajtó felé, Karen meg utánunk.
- Előre is jó éjt! – kívánta. Még csak úgy hét óra lehetett.
- Neked is, bár azt hiszem, lehetne jobb is – nézett rá hálásan Taylor.
- Nem számít, a lényeg, hogy azaz őrült a rácsok mögött van. Nyugodtabban fogok így aludni – magyarázta, mire mindketten hevesen bólogattunk. Tovább mentünk, s már a lépcsőnél voltunk, amikor visszafordultam.
- Karen?
- Igen?
- Te vagy a legjobb! – mondtam neki, mire elmosolyodott, és visszament a lakásba.
Taylorral csendben tettük meg a hozzá vezető utat, ő a gondolataiba mélyedt, nekem meg nem volt kedvem beszélni. A lakásába érve gyorsan ledobtam a táskám, és a hűtő felé indultam. Kivettem az ásványvizet, és óriási kortyokkal leküldtem nagyjából fél litert.
A szemem sarkából láttam, hogy Tay a pultnak támaszkodik és engem figyel.
- Akarsz róla beszélni?
- Még nem – feleltem, mire odajött, és a derekamat átkarolva hátulról nyomott az arcomra egy puszit.
- Szólj, ha igen – mondta még, majd magamra hagyott, és bement a szobájába. 

Elővettem húst és zöldségeket, hogy valami vacsit csináljak. Úgy gondoltam, hogy a párolt hús megfelel mindkettőnknek, a zöldség nekem jó köretnek, Taylornak meg főzök ki mellé még rizst, ugyanis azt is találtam. Megmostam a zöldségeket, majd megpucoltam és felvágtam őket. A húst is átmostam, majd egy nagyon kicsit fűszereztem is, hogy jó íze legyen. Elővettem egy serpenyőt, beletettem a húst, mellé a zöldségeket, letakartam egy fedővel, és úgy hagytam.
Feltettem vizet forrni, s mikor végre hallottam a bugyogó hangot, beletettem a gyorsrizst, és kivártam a dobozon lévő időt. Mivel gondolkozni nem akartam, így jobb dolgom nem lévén úgy döntöttem, hogy Tay biztos örülne egy kis mézes szósznak is, szóval azzal kezdtem pepecselni, s már a hús és a zöldségek is elkészültek, és félrehúztam a tűzhelyen, amikor tökéletesnek véltem.
Elővéve két tányért, kiszedtem Taylornak két szelet húst, magamnak egyet, majd az övé mellé rizst és zöldséget tettem, amit leöntöttem a szósszal, az enyém mellé pedig zöldséget.
- Jó illata van – ölelte át hátulról a derekam Taylor, s suttogott a fülembe.
- Remélem, az íze is jó lesz.
- Biztosan – nyomott egy puszit az arcomra. – Viszont nagyon remélem, hogy a te tányérodra is kerül még valami – mondta, s kihallottam belőle a rosszallást.
- Egy kis rizs – feleltem gyorsan, és kotortam a tányéromra egy kicsit, hogy elégedett legyen. Ennyitől biztos nem fogok még elhízni, de a következő két napra tekintettel nem túlzottan örültem még ennek a kis adagnak sem. Debi nagyon mérges lenne, ha nem ennék náluk rendesen, így tudtam, hogy a következő héten több időt kell majd az edzőteremben töltenem, de Taylor volt most a fontosabb, így nem akadékoskodtam.
- Helyes – vette el előlem a tányérokat. Elővettem villát, kést, szalvétát, illetve vizet, és az asztalra tettem őket, mindent a megfelelő helyre. Tay hozott poharakat is, így leültünk enni.
- Jó étvágyat!
- Köszi, neked is! – kívánta ő is, így tényleg enni kezdtünk. – Ez nagyon finom! – mondta mosolyogva, miután lenyelte az első falatot. – Ez a szósz! Sosem ettem ilyet!
- Ami azt illeti én sem, csak a mézes alapot tudtam, utána meg beletettem, amit jónak véltem – vontam vállat. – De köszi, örülök, ha ízlik.
- Remélem megjegyezted, hogy csináltad.
- Nagyjából.
- Akkor jó – kacsintott. Tovább ettünk, s miután már mindketten befejeztük, elégedetten kortyoltunk párat a vizünkből, hátradőlve a széken.  Csak néztük egymást az asztal felett, nem mondtunk semmit sem. Pár perc elteltével azonban Tay felállt, felkapta mindkét tányért, majd egy puszi erejéig még lehajolt hozzám, de ezúttal a számra kaptam.
- Köszönöm, ez mennyei volt – mosolygott.
- Nagyon szívesen – mosolyogtam vissza rá.
- Ha gondolod, menj, és zuhanyozz, vagy fürödj le nyugodtan.
- Oké, az jól esne – álltam én is fel, majd felkaptam a táskám, és a fürdőbe vonultam…